Főutca - látkép

*Elégedett mosollyal az arcán lépked a főutca esti fényben úszó kövezetén, kissé fáradtan de dolgát elvégzetten, jókedvel sétálgatott Gill. Felháborítóan semmittevő lassússággal járt-kelt a kirakatok előtt, alaposan szemügyre véve azokat. Csábította az ötlet, hogy betérjen a talárszabászathoz vagy hogy bemenjen Fortescue fagylaltozójába, mely furcsamód nyitva volt... úgy tűnt a tulajdonos a pulton félig-meddig szinte feküdve törölgetett valamit, majd újabb édességek előállításán fáradozott. Gillt csábította a lehetőség, miszerint betérjen egy vaníliás kehelyre így késő este, hisz nem sokszor fordul elő, hogy ne menne el aludni ilyenkorra Fortescue. A hollóhátas fiú azonban nem ment be, úgy döntött, inkább az útszéli lámpások fényét élvezi arcán s cipőjének minden egyes lépésénél felhangzó koppanását. Így élvezve az este minden kis apró lényegtelen mozzanatát, sétálgatott egymagában a főutcán.*

*Sanea rendelt kedvenc fagyijából,aztán elégedetten huppant le a fagylaltszalon teraszán alló székek egyikébe,egy kis asztalkához.Kellemes volt az este,és neki is jó kedve volt.Nagyon boldog volt,hogy a Griffendélbe került,szülei nagy megbotránkozására.Talán ezért is kellett egyedül jönnie bevásárolni.Ez igazából nem nagyon zavarta,nem hiányolta őket,és az aranyvérmániájukat.Csak hát elfáradt... És most olyan jól esett neki a vaníliafagyi,amit időközben kihoztak neki,mintha erre várt volna egész nap.Nem ismert senkit,aki a Roxfortba jelentkezett,az ő barátai között a Dumstrang volt a megszokott.Kicsit tartott tőle,hogy nem fogják túlságosan kedvelni itt, még csak nem is angol volt,Oroszországból származott,és ez újabb dologgal növelte félelmeit,mert utálta az akcentusát.Pedig már olyan régóta tanulta az angolt,szinte mióta anyanyelvét,de ez csak nem akart eltűnni.De a fagyi,ha csak rövid időre is,minden gondját feledtette...*

*Ahogy néha a csillagos eget, néha a talpa alatt elsuhanó kövezetet bámulta, fel sem tűnt neki, hogy nem csak az övé a főutca. Egy utolsó sóvárgó pillantást vetett még a fagylaltozó elé, mikor észrevette, hogy nincs immáron egyedül, egy lány ült ott az asztaloknál, s épp fagylaltját fogyasztotta nagy boldogan. Gill kapva az alkalmon intett Fortescuenek, s vaníliás fagylaltja átvétele után elindult a lány asztalához, hogy megismerkedjen az ismeretlennel. Odaérvén hozzá megszólította.*
- Szia, leülhetek? Persze csak ha nem zavarok... *még nem is kapott választ előbbi kérdéseire, miközben kedvesen megjegyezte.*
- Örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki éjnek idején itt lófrálva fagyizik... *felkuncogott, közben figyelmét nem kerülte el, hogy a lány kinézetéről szinte sugárzik, hogy nem angliai. Persze ez nem lepte meg Gillt, de nagyon kíváncsivá tette, vajon honnan fognak még diákok érkezni a Roxfortba.*

*Kellemes gondolataiból hirtelen az rántotta ki,hogy valaki megszólította.Rá nem jellemző módon csak akkor vette észre,amikor már egészen közel ért hozzá.Roxfortosnak látszott,és ez felkeltette kíváncsiságát,mivel abban biztos volt,hogy többet tud nála az iskoláról.Magában el is határozta,hogy mindent megkérdez,ami csak eszébe jut,hogy ha már egyszer tudatlan,akkor legalább csak egy ember előtt árulja el magát igazán.*
-Persze,dehogy... *Bár szinte fölösleges volt mondania,az idegen helyetfoglalt,mire megszólalt.Ez általában zavarta volna,de mivel a fiú barátságosnak tűnt,nem volt ellenére.Amúgy is utált egyedül lenni.*
-Hogy lennél,ilyen szép estén.Te Roxfortos leszel,igaz? *Kérdezte ,miközben nem kerülte el a figyelmét,hogy a fiú mennyire nyitott,és érdeklődő,ő ugyanis sose mert volna csak úgy odaülni valaki mellé fagyizni,zavarba jött volna,és ezt utálta is magában.*

*Miután helyet foglalt, s bele is kóstolt fagylaltjába, felfigyelt rá, hogy a lány mint pók az ízletes légyre tekint rá, látszott hogy szeretne tőle kérdezni valamit. Mikor ezt megtette, Gill már előre sejtette, miért érdeklődik a lány, látta rajta, hogy ő is az lesz s izgul amiatt, mi fogja az iskolában várni...*
- Bizony az leszek... ne is mond, látom rajtad hogy te is... *Gillnek eszébe jutott hogy modortalanul viselkedett, hisz még be sem mutatkozott, így gyorsan bepótolta ezt.*
- Coronius Gillham vagyok, elsős mint minden jelenlegi Roxfortos... örülök hogy találkoztunk... *sokat sejtető pillantása arra engedett következtetni, hogy a Roxforttal mostanság történtekről sokat tudhat. Elvégre is mégiscsak ő írta eddig a legjobb esszéket Albus Dumbledoreról s így igen sokat foglalkozott azzal is, mik történtek az iskolával az egykori nagy mágus halála óta.*
- Tudod, jó lesz hogy nem lesznek még prefektusok, és mi mindig a legidősebb korosztályba fogunk tartozni...pont kifogtuk a Roxfort újranyitását... *mosolyogva hátradőlt székében, a vaníliás fagylaltot már rég befalta, pusztán csak hideg torka s ragacsos keze emlékeztette arra a fiút hogy nemrég még egy fagylalt is jelen volt a társaságban.*
- Milyen tantárgyakat vettél fel? *kérdezte kedvesen érdeklődve, s kíváncsiságát nem elfojtva tovább járt szája.*
- Ha nem veszed tolakodásnak, érdekelne, honnan érkeztél, mert azt elsőre észrevettem hogy nem angol vagy... igaz, manapság kevés az angol, hisz egyre kevesebb a varázslócsalád amelyik nem szóródik szét...*fűzte még hozzá magának ezt a kis gondolatmenetet a kérdése mellé.*

*Megkönnyebbült,hogy ilyen könnyen szerezhet infókat jövendőbeli iskolájáról,és be is mutatkozott.Igaz,hogy akcentusa volt,de legalább nem sikerült átvennie szülei gőgős stílusát,és ennek igazán örült.Nem akarta,hogy amint megszólal,megutálják miatta,és ő is ellenszenvesnek látta ezt a viselkedést.*
-Ha nem lesznek prefektusok,kik fognak rendet tartani?...Bár,ha nem lesz más évfolyam,csak a miénk könnyű dolguk lesz. *Jegyezte meg,miközben magában elmosolyodott;ha lesz még egy olyan az iskolában ,mint ő,a tanárok még meggondolják ezt a prefektus-dolgot.Első pillantásra ugyan ijedtnek nek tűnhetett,de ha a felnőttek bosszantásáról volt szó,nem kellett félteni.*
-Hát,sárkánytant,és legendás lények gondozását.A repüléstanon is gondolkodtam,de mivel kviddicsezni már rég tudok,nem sok értelmét láttam.És te?Melyik házba kerültél? *Kérdezte,de szinte biztos volt a válaszban.Aki ennyi mindent tud,csak Hollóhátas lehet.Ráadásul,mivel kedvesnek tűnt,a Mardekárt amúgy is kizárta.*
-Oroszországból, a szüleim is költöztek,bár még így sem szívesen irattak a Roxfortba. *Befejezte fagyija maradékát ,és megdöbbenve vette tudomásul mennyire késő van.Túl kellemes volt itt fagyizni, sötétben,a csillagok alatt,szinte nem érezte az idő múlását.*
-Ne haragudj,mennem kell,holnap korán kelek. *Magyarázkodott egy fintor kíséretében,már előre tudta milyen álmos lesz.*
-Majd ha még összefutunk mesélj még a Roxfortról,olyan keveset tudok.*Mondta,azzal elsietett a Foltozott Üst irányába.*

*Enyhén meghajolt illemtudóan a lány felé mikor megtudta annak nevét, s látta, hogy Saneát mindenféle információ érdekli, aminek köze van az iskolához.*
- Nos, a rendet a tanárok fogják fenttartani...persze csak most, később lesznek prefektusok...akik ha jól kalkulálok, a mi évfolyamunkból fog kikerülni talán egy vagy két év múlva...*mondta ábrándozó arc közben, de gyorsan kirázta magából ezt az ábrándot, hisz az még odébb volt, nem ilyeneken kellett jártatnia az agyát, hisz volt más dolga is jószerével.*
- Hogy miket veszek fel? Hm, hát repüléstant biztosan, legendás lények gondozását is, sárkánytanban és mugliismeretben még nem vagyok biztos...meg persze jó lenne vámpírológia meg asztrológia is, csak hát tizenkét tantárgyat nem biztos hogy bírnék...aztán ki tudja, lehet az lesz. *szólt a fiú elgondolkodva.*
- Hollóhátas leszek ehhez kétség sem fér.*bólintott nagyot.*
- Áh, Oroszországból...jó messziről érkeztél hozzánk...én angliai vagyok, kicsit unom ezt a helyet de persze a Roxfort nekem is újnak számít... *nézőponttól függően - gondolta magában Gill, hisz történelmileg elég sokat tudott a helyről, járni mostanság járt errefelé először. Felállt az asztaltól amikor a lány indulni készült, s ő is bólogatva indult el dolgára.*
- Igen, már nekem is ideje eltennem magam holnapra... bizonyára találkozunk még, lesz időnk beszélgetni az iskoláról is. *egy utolsó integetés után befordult egy sarkon s mint a nyári köd elszáll, olyan hirtelen tűnt el a lámpafények által vetett árnyékok közt a fiú.*