Roxmorts Vasútállomás

//Kizárólag tanítási szünetekkor használható!//

//Csak szünetekben használható! Valamint sűrgös, indokolt esetekben HV engedélyével.//

//Leírás nemsokára lesz. Smile

//

Vendég

[Troxia Vasútállomás]

*Soma bőrönddel a kezében érkezik az állomásra. Ránéz az órájára, még időben érkezett, van tíz perc a vonaz indulásáig. Nehéz bőröndjét lerakja a földre, ő visszafordul, a távolban még kivehető a Coxton Kastély sziluettje. Nagyon fáj neki, hogy el kell hagyja az iskolát, az otthonát, a csaldját. Most, hogy óly sokáig hiányolta őket... Nem sír, ahhoz túl büszke, de látszik rajta, hogy nagyon megviselték az elmúlt napok, Nath döntése, az iskola azonnali bezárása... Nagyot sóhajt, majd megfordul, és nehéz szívvel várja, hogy a Roxfort Express befusson.*

[Troxia vasútállomás]
*Nehéz szívvel búcsúzott el iskolájától, lelkében örökre megmarad, bármi is lesz és bárhova visz a sorsa. Már megtanulta, hogy úgy pakoljon, hogy minden beleférjen, így annyira nem is nehéz neki a bőröndje, mint tűnik. Hosszú vörös haja lágyan lengedezik a szélben, egyszerű ruha van rajta, nem az elegáns öltözékre törekszik, hanem a kényelmesre. Még egyszer visszanéz iskolájára, soha nem foglak elfelejteni tekintettel, majd meg is érkezik. Meglátja Somát, hisz megbeszélték, hogy együtt mennek, így pont időben jött le. Mellészegődik és ránéz.* - Látom neked is nehezedre esett búcsút venni.

Vendég

[Troxia vasútállomás]

*Búslakodásából egy ismerős hang zökkenti ki. Felnéz a lányra.*-Igen, az.-*És a lány nem is tudja, hogy milyen szálak kötik a Coxtonhoz, és legfőképpen a Jonathan-hoz.*-Remélem a szünidőben vissza lehet jönni ide, nekem ez az otthonom.-*Szomorúság cseng szavaiból, bármennyire is próbál a megszokott, mindig vidám és lökött srác maradni, nem megy neki. Már épp belekezdene mondandójába, mikor a Roxfort Express üstököskén befut a peronra. Soma felveszi mindkét bőröndöt, felrakja őket a vonatra, majd készen áll Jennek segíteni felszálásban, ha szükség van rá.*

[Troxia vasútállomás]
*Ráteszi a vállára a kezét. Tudja, hogy mennyire fájt a fiúnak az egész, hisz együtt voltak, mikor megkapták Alisa professzor üzenetét.* - Jól vagy? Tudom, ez hülye kérdés, de meg kell próbálnunk túllépni, még ha nagyon nehéz is. *Sóhajt fel mélyen, tudja, hogy ez mindkettejüknek nagy fájdalmat okozott, hisz álmuk és vágyuk tört össze mindössze prá nap alatt. Látja, hogy megpróbál a régi ember maradni, viszont ez egy időre mindkettejüknek eltűnik az életéből. Megszólalna, mikor bejön az Expressz, így egy nagy sóhajtással utoljára visszanézve felszáll a vonatra a fiú segítségével. Keresnek egy üres fülkét, melyet bőröndjeikkel együtt elfoglalnak.*

Vendég

[Roxfort Express]
-Ezt te nem értheted.*Súgja maga elé alig hallhatóan, nem biztos, hogy a lány meghallja, aztán Jen után felszáll a vonatra. Az ablakból még vet egy pillantást a otthonára, majd felkapja a bőröndöket, és Jen vezetésével birodalmukba veszik az egyik fülkét.*-Te a Friffendélbe leszel, igaz?-*Kérdi, miután berendezkedtek, és helyet foglaltak. Soma kapott egy baglyot, hogy a Hollóhát ház tagja lesz, ezért gondolja azt, hogy talán Jenny is kapott levelet. Fütyöl a vonat, majd lassan kigördül az állomásról, és elindul új iskolájuk felé.*

[Expressz]
*Hallja a halk mondatokat, de már csak a fülkében fog rákérdezni. Nagyot sóhajtva foglalják el azt a helyet, ahol az utazásukat fogják tölteni. Bólint egyet.* - Igen, Griffendéles leszek. Te gondolom Hollóhát, ha már Holdsápos voltál, de amúgy a beszédedből is kitűnik, hogy abba jársz majd. *Mosolyog rá halványan, majd hátradől és kényelmesen elhelyezkedik. Otthonára utolsó pillantást vet, mielőtt még teljesen eltakarná a táj, ahogy haladnak. Pár másodpercig nem szól semmit, csak némán utaznak, majd óvatosan felteszi a kérdést.* - Ha nem akarsz, ne válaszolj rá, de... mire mondtad, hogy én ezt nem érthetem? *Kérdezi óvatosan.*

Vendég

[vonat]
*A lánynal szemben ül, törökülésben. Napok óta először halvány mosoly fut végig az artcán.*~Méghogy olyan a beszédem!~*Aztán a kérdés telibetalálja. Lehorgasztja a fejét, és azon tanakodik, hogy elmondja-e a lánynak élete legnagyobb titkát.*~Hisz még alig ismerem, vajon megbízhatom benne?~*Érlelődik magában.Ha jobban belegondol, Jen társaságában más ember. Nagyot sóhajt.*-Nem tudom, elmondhatom-e, és ha igen, akkor hol is kezdjem.-*Kibámul az ablakon, erőt próbál gyűjteni.*

[Még mindig ugyanott]
*Látja a halvány mosolyt.* ~Célom eddig sikerrel járt, legalább lehet is látni, hogy valamin derül, napok óta nem láttam ilyennek.~ *Gondolja magában, azért találkoztak utána is, mikor megkapták a levelet. Kibámul az ablakon, az iskolát idézi fel: a szörnyeteget első nap, a barátnőt, aztán az edzőpályák és Soma... mind - mind jó élmény, amit nem lehet soha elfelejteni. Komolyan néz rá.* - Figyelj, ezt neked kell eldöntened. Azt megígértem, hogy nem szólok róla senkinek. Ha szeretnéd elmondani, akkor az elejéről kezdd. *Vág halvány mosolyt, hisz nem lehet valamit a közepéről elkezdeni, annak sose lesz vége.*

Vendég

[Express]
-Ha a közepétől kezdem, semmit nem fogsz megéteni.*Vigyorog a lányra, majd pár másodperc csönd után megszólal.*-Egy gazdag családban nőttem fel, megvolt mindenem, csak a szeretet, törődés és család hiányzott az életemből. Sokáig nem értettem, hogy velem miért nem törődnek úgy, mint a testvéreimmel.*Látszik, hogy nehezére esik felidézni a régi emlékeket.*-Egy este a konyha előtt mentem épp el, mikor hallottam, hogy az inas beszélget valakivel. Furcsáltam a dolgot, hiszen csak egyedül volt a helyiségben. Az ajtót résnyire kinyítottam, pont a kandallót láttam, amiből egy arc állt ki.*Vár egy kicsit, erőt gyűjt.*-Az ismeretlen férfi az inastól felőlem érdeklődött, hogy hogy vagyok, még mindig ügyeskedem-e a tanulásban, jól bánnak-e velem meg ilyenek. Teljesen össze voltam zavarodva.*Megrázza a fejét, fekete tincseit kisiítja a szeméből.*-Pár hónap múlva, mikor ismét szüneten voltunk, ismét rajta kaptam az inat, hogy társalog a fiatal férfival, ekkor már nem bírtam tovább, benyitotam, és örjöngeni keztem, hogy egy ezer idegen mégis mit képzel magáról, hogy utánnam kémkedik. De a hamuarc ahelyett, hogy visszaordított volna elvigyorodott, majd kiszált a kandallóból. Leülteltett egy székre, an inas bűbájokkal vette körül a konyhát, hogy ne hallatszodjon semmi ki.*Meséli, és mostmár látszik rajta, hogy élete legszebb emlékeit osztja meg a lánnyal.*-A férfi elmesélte, hogy az anyám miután megszülettem meghallt, az apám meg nem tudott felnevelni, hisz egyedül nevelte két húgát, mindketten a legnehezebben kezelendő életévükben voltak. Aztán mindenről beszélgettünk , elmesélte, hogy két év múlva ismét megnyitja kapuját a család iskolája, a Coxton, és hogy a harmadikot már kezdhetem ott.*Kicsit megáll, pihenni neki is kell. Kinéz az ablakon.*-Ha jól sejtem, nemsokára megérkezünk.-*Szúrja be hallkan, majd folytatja a meséjét.*-Furcsáltam, hogy annyira kedves velem, és miért kellenne én a Coxtonba járjak? Igy rákérdeztem, mire a válasz:"Azt hittem, erre már rájöttél magadtól, de várj, segítek.ˇ"*Azzal e tükör elé állított, mellém állt. Elképesztő volt kettönk közt a hasonlóság.*Megakad a szava, már biztos benne, hogy a lány is érti a dolgokat.*-Mostmár érted, miért ennyire fontos nekem a Coxton, és legfőképpen Nath.*Egy sóhaj kiséretében befejezi meséjét.*

[Lassan megérkeznek új otthonukba, szívükben a fájdalom lángja lobban.]
*Figyelmesen hallgatja a fiút, hátradől az ülésen. Megdöbben a hallottakon, nem gondolta volna, hogy ilyen a története a fiúnak.* - Nem hittem volna, hogy ennyire közel állsz hozzá, sokszor annyi fájdalommal járt neked az iskola elhagyása, mint bárkinek is. *Teszi a vállára a kezét.* - Biztos találkoztok még, de az nem ugyanaz, úgy hiszem. *Sóhajt fel, majd kibámul.* - Igazad van, tényleg nemsokára ott vagyunk. Új suli, új iskolatársak, bár egy - két régi megmaradt. *Mosolyog rá társára, majd pár másodpercig csöndben van.* - Így teljesen érthető, hogy az igazgató úr miért fontos neked ennyire. Csak ismételni tudom önmagam, biztos örülni fog annak, ha meglátod és leveleztek, hisz mégiscsak a fia vagy. *Mondja neki halkan.* - Ha gondolod, te is kérdezhetsz bármit, nem titkolok el semmit előled. *Ajánlja fel komolyan.*

Vendég

[fülke és folyosó]
-Nah igen, minél hamarabb viszont szeretném látni.*Mosolyog a lányra. Jól esik a lány támogatása. Soma feláll, közben Jeny keze lekerül a válláról. Bár lassan itt a nyár, igy estefele még hideg van., úgyhogy magára veszi afekete színű felsőjét. Felveszi a bőröndöket, és Jent maga előtt terelgetve kilépnek a folyosóra, ott várják, hogy a vonat megérkezzen új lakhelyükre. Kint méd más diákok is várják, hogy a vonat befusson.*~Remek, legalább nem lesz olyan kihalt a suli, mint otthon!~*Márid egy plusz pont, egész jól haladunk.*

//fagyasztás//

[Ugyanott.]
- Azt gondoltam. Biztos meg fog keresni, ha más nem, akkor te kezdeményezel, ahogy ismerlek, ebben biztos lehetek. *Viszonozza társa mosolyát, érzi, hogy milyen nehéz lehet neki. Ő is feláll, pulcsiját magára kapja, majd a folyosóra érkeznek ki, hogy végre megállhasson a vonat új iskolájuknál. A bőröndöket Soma viszi, ő pedig előtte halad. Meglátja a többi diákot, annyira nincs ínyére, hogy olyan sokan lesznek, de ez van, megszereti idővel a nagy társaságot. A többieket is, mint őket, majd beosztják hivatalosan is, de már ők tudják, hova kerülnek. Ez az egy jó dolog volt ebben az egészben. A tájat fürkészi, sokkal másabb és hidegebb is van, mint régi otthonukban. Ő a meleget szereti, viszont hamar megszokja majd ezt a levegőt is.*

Vendég

[vonat]
-Nah igen, kár, hogy ő nem jött át.*Mondja, már nem annyira szomorú, jót tett neki, hogy megosztotta a történetet Jenny-vel. Lassít a vonat, majd csikorgó hangot kiadva, megáll. Soma halad elől, leszáll a bőröndökkel, majd kezét tartja, jogy lesegítse a láynt.*

[vonat, majd állomás]
- Biztos nem akart már újabb iskolában annyira tanulni, a lételeme lehetett a Coxton. Meg is tudom érteni. *Sóhajt fel mélyen, majd kis híján hátraesik a vonat megállására. Utálja az ilyen szerelvényeket, de nincs mit tenni, ezt kell szeretni. Mély lélegzetet vesz és leszállnak mind a ketten a vonatról az állomásra. Elég sötét van, hisz este érkeztek meg. Kíváncsian várja, hogy mit is kell tenniük, ki jön eléjük, vagy csak maguknak kell feltérképezni a helyet, ki tudja.*

Vendég

-Erre lesz.*Mutta előre, a távolban még látni Roxfort körvonalát, még nincs annyira sötét. A két diák megindul, meg sem várva, hoghy a Roxfort Express meginduljon. Már távolt járnak az állomástól , mikor meghallják a vonat indulását jelző füttyszót. Elhaladnak a Mézesfalán és Zonko csodabazárja előtt, de egyikük érdeklődését sem keltette fel, igaz, az üzletek már be vannak zárva, de ennek ellenére a kirakatok magu7khoz csábÍtják az embereket, csak ez a két diák tud ellenálni kísértésnek. LAssan, halkan beszélgetve haladnak előre, míg el nem érik az iskola birtokát, ott a vadőr segítségével ki-ki eltalál a saját Klubhelyiségébe.*