Bájitaltan terem

Felkapja a fejét a kellemesen csengő hangra. Line az.
-Szia! Köszi jól. Nem, nem csináltam, és szerintem nem is fogom, nem maradtam az óra végéig és semmit nem tudtam-
mondja szomorkásan majd egy másik lány érkezik.
-Szia!

- Vigyázz, azt mondta, hogy akik nem csinálják meg, ne is menjenek be, még van időd, több mint egy hét múlva lesz a következő óra. *Megfordul a hangra, és megpillantja azt a háztársát, akit tegnap felkísért a klubhelyiségbe.* - Szia! *Köszön vissza neki higgadtan.* - Örülök, hogy annyi mardekáros jár az órákra. Kár, hogy a múltkor nem volt több ember a sárkánytanon, érdekes lett volna. *Sóhajt fel, kár, hogy Gill meg Bella nem volt ott, reménykedik benne, hogy ma valamelyikük lesz ezen az órán.*

- Csak nem a vámpírológia leckét kérdezted?
sajnálom hogy nem tudtam sárkánytanra menni, de épp nem voltam elérhető. Pedig én mentem volna. *magában örül hogy vannak akik érdekes módon de örülnek neki*

-De én nem is jelentkeztem órára-
mondja Line-nak és elrakja füzetét a szorgalmival együtt.
-De, pont arról, és sárkánytant se vettem fel-
mondja a két lánynak, bár ő is szereti a sárkányokat de ő csak LLG- vette fel, ebből is elég lesz vizsgázni.

*A tanár úr is megérkezik a terembe.* -Tiszteltem, a kis asszonyoknak. *Köszön, majd leül az asztalához és lassan kipakol, közben figyeli a bent lévőket.*

- Én inkább a sárkánytant tartottam vonzónak, valahogy a többi varázslény nem vonz. De remélem most nem csak jegyzetelni fogok bájitaltanon. *előkeresi táskájából a fözetet és tolllat, majd mikor megleli a cuccai tetejére teszi.* - nem való nekem a mágikus lények vizsgálata

- Jónapot professzor.
*köszönti professzorát és figyeli hova ülnek le társai hogy odaüljön melléjük*

- Én is remélem, hogy nem csak jegyzetelés lesz, habár a bájitalokat nem annyira szeretem. *Szól kissé lejjebb vitt hangon, majd megjelenik a professzor is.* - Amúgy Gaby, nem is azért mondtam, csak furcsa, hogy a sok emberből egyedül én voltam ott. Egyébként amit láttál, azt jelentettem a tanárnőnek. *Utal vissza a sárkányos esetre. Beérve köszön a férfinak, előszedi a cuccát, az egyik legelső padba ül le lazán a székre. Tekintetével üzen a lányoknak, hogy még maradjanak beszélgetni, úgyis van bő fél óra a kezdésig, ahogy azt az órájából megállapította.*

-Jó napot professzor!-
köszön az épp érkező tanárnak, majd lehuppan Line mellé.
-Ugye nem baj ha ide ülök?-
kérdezi és kipakolja cuccait, majd a tanárhoz fordul.
-Tanárúr, írtam szorgalmit!-
jelenti ki, reméli tetszik is majd.

-Gab nem baj ha melléd ülök? *kérdezi és előveszi a füzetét és a többi cuccát*
- Tanárúr, ma is szinte csak jegyzetelni fogunk? *sejti a választ, de azért reménykedik*

- Ülj csak! *Bólint nagylelkűen, hisz még mindig jobb, mint ha egy ismeretlen telepedne le mellé. Felvonja a szemöldökét a szorgalmira, de elismerően biccent magában, hisz most még ő se akarna azt írni, így legalább Gaby szerez pontot a házának.* - Miről írtál? *Érdeklődik, majd kíváncsian várja a tanár válaszát a jegyzetelésre. Elővesz egy könyvet, méghozzá a Bájitaltan kezdőknek és haladóknak címűt, hisz nem árt éppenséggel tanulmányozni azokat, ha valaha is jó boszorkány akar lenni.*

*míg a válaszra vár, elővesz egy könyvet és elkezdi olvasni, és kiírni magának a lényeget*

*A tanár úr, úgy elmerenget magában, hogy azt sem tudja hol van. A kérdésre, jóval később válaszol.* -Ma kell a pálca is. Ma sem lesz sokkal izgalmasabb, de lényegesen jobb mint az előző óra. Nem sokára kezdünk, de még van jó 20 perc. *Ki pakolja a jegyzeteit és átolvassa őket.* -Remélem leszünk többen is.

- Köszönöm tanárúr. *kicsit megkönnyebbült, hogy ma végre nem csak jegyzetelnie kell, hanem a pálcájára is szüksége lesz. remélte hogy ezt a választ kapja de sejteni nem sejtette. így folytatja az olvasást*

-köszi-
kicsit meglepődik hogy Emma is mellé akar ülni de mivel nem akarja megsérteni:
-ülj mögénk!-
mosolyog és várja a tanár válaszát.
-Bájitalokról, összeszedtem párat hogy minek mi a neve, hatása, hozzávalók.-
kicsit rosszul érzi magát hogy nem érdekli a tanárt, szorgalmija de megérti.

Vendég

*Honi is megérkezik a terembe. Immár könnyebben idetalált.*-Sziasztok!-*Köszön évfolyamtársainak, majd lecuccol az egyik első padba, várva a prof érkezését, és az óra kezdetét.*

//Kari NJK, remélem hamar vissza tudok térni.//

- Én is remélem, hogy leszünk még. *Mondja a tanárnak.* ~Habár már az is jó, hogy ennyi mardekáros itt van. A múltkori óra jó volt az igazgatóval, élveztem, bár azt annyira nem, hogy házidolgozatot adott, de alig várom már a következő edzésünket.~ *Gondolja magában, majd figyelmét újra a könyvre összpontosítja. Hallja, hogy Emma Gaby mellé akar ülni, de már a lány mondja is neki, hogy üljön mögéjük, így nem szólal meg, csak várja az órakezdést, amely öt perc múlva lesz. Biccent a megjelenő társának.*

-Elnézést kis asszony, de magáról teljesen meg feledkeztem. Nem volt még szorgalmi, mert ki ment a fejemből. Adja ide //küld el PM-ben// és akkor majd átnézem, és ha jó, természetesen kap rá pontot. *Egy kedves mosoly az arcán, fel áll és oda megy a lányhoz és várja a szorgalmit.*

- szia
*köszün társának, aki betoppant és a lányok mögötti padba szépen olvassa tovább könyvét és jegyzeteli, míg az óra el nem kezdődik, ami sejtése szerint hamarosan elkezdődik*

-Öhm...semmi baj, tessék!-
előveszi a kis tartóból és a tanárnak adja.
-Remélem tetszik, sokat güriztem-
mosolyog bár, ezzel biztos nem hatja meg a tanárt de szerinte jó is lett. Nézi az órát, bár mindjárt el kell kezdődnie.

*A tanár szíve olyan, mint a puding, édes és lágy, vissza mosolyog a lányra, majd hátat fordít és meg is kezdi az órát* -Ügye múltkor elkezdtük az alapozás. Egész jól haladtunk, most folytatjuk. *Egy pillanathatás szüntet tart.*
-Első kérdésem…milyen üstöket szoktunk használni a bájitalok készítésére? *Ekkor megfordul és a diákokra néz.*

//A szabály ugyan az mint multkor//

Keze a levegőben lebeg
-Az üstök először is fémek, ezek lehetnek vastagak vagy vékonyabbak-
nem teljesen ezt kérdezte a tanár de a kérdésre válaszol!

*Ő is felemeli a kezét, majd megszólal.* - Ha jól tudom, réz és ónüstöket használunk. *Mondja elgondolkozva, megfontolva a választ, nem biztos, hogy jó, de ő így tudja.*

*Végig hallgatja a válaszokat, majd megszólal.* -Alapvetően, 4 faját szoktunk használni: Ezüst, réz, bronz és ón. Hogy melyik a legjobb? Az nagyon változó, van hogy ez, van hogy az. *Elhallgat majd a szertár felé néz.* -Mumli! *Kiáltja el magát. Egy perc múlva hatalmas csörömpöléssel egy manó jelenik meg.* -Mumli, mit csinálsz? Ott van a kocsi, azt használd…*A prof mosolyogva megrázza a fejét.* -Gyerekek, ő Mumli, az iskola manója. Majd lehet hogy része lesz a tananyagnak, valamelyik órán, de most csak segít nekem…illetve csak akar. *A manó közben, hatalmas csörömpöléssel kijön a szerártól és egy kocsi tol maga előtt, a kocsit üstök és minden fajta kellékek vannak.* -Most megtanulunk pár varázsigét és a megfelelő állvány készítését. Mindenki vegyen le egy üstöt és egy lábazatot. Ja és egy kisebb fát. *A manó segít amiben tud, a persze csak a lányoknak. Segít az üstöket cipelni, mert nem könnyűek.*

*Kiccsit megszebbenve tapasztalta,hogy mardekáros társaságba keveredett,de nem nagyon zavartatta magát,elvégre szülei is ebből a házból valóak volta,jól megszokta már az emelkedett stílust.Bár még mindig idegesítette egy kicsit,kitűnően leplezte.*
-Ha jól tudom,ón üst az általános,de készíthetünk bájitalokat aranyüstben,és minden olyan fémből készült üstben,amit nem old az adott bájital-*mondta reménykedve.*

*Érdeklődve figyeli a professzor szavait, kezd megtetszeni neki a tantárgy, de ezt a világért sem vallaná be. Megcsillan a szeme kis gyűlölettel, visszagondol a házára, amelyben kínokat élt át, de nem szól semmit. Megfog a kocsiról egy üstöt, egy lábazatot és egy fát, majd a padra teszi őket, mely kifejezetten bájital készítésére specializálódott. Előveszi pálcáját, amely a talárja szegélyénél lebzselt, hogy egy másodperc alatt elő tudja húzni, és várja a további feladatokat, közben visszamereng egy percre a múltba.*

*elvesz egy üstöt, lábazatot és fát, majd a helyére sétál és bár a folytatásra, mert a pálcáját két pillanat előtt elő tudja venni, de most nem akarja megtenni*

Leveszi a kellékeit majd visszasétál Liné-hez és leül.A kis manó látványára csak elmosolyodik.

*Mikor mindenki elkészült és ott van előtte, aminek ott kell lennie a prof oda megy a tanári asztalhoz, ahol természetesen egy kétszer akkora üst van, hogy jól lehessen látni.* -Nézzétek hogy csinálom, és persze ha kérdés van, csak bártan. *Ezzel el is kezdi nagyon lassan össze szerelni, 1-2 szóval még magyaráz is.*

*Megcsillan a szeme.* ~Mégiscsak jó volt az a tanítás, amit apám csinált nekem, meg amit kifigyeltem, ez könnyű.~ *Mosolyodik el magában, ami kívülről nem látszik, majd ügyesen mozgatva kezeit le is utánozza a tanár mozdulatait. Egész könnyen megy, a végére még emlékszik, így körülbelül öt perc után már meg is van az a feladat, amit meg kellett csinálni. Visszaül a székére, és onnan figyel tovább az órára, látszólag nem kalandozik el, de ez belülről nem így van.*

*megpróbálkozik követni a tanár mozzanatait, és meglepődik, hogy képes ennyire is figyelni*

Nézi a tanár mozdulatait...de elhibázta nem figyelt eléggé.
-Tanárúr! Mit adott harmadszorra hozzá?

*Fel áll és oda, megy a lányhoz.* -Ezt ide, azt meg oda. Ennyi kész is látod? *Egy kedves mosoly.* -Na meg is volnánk, most jönnek az alap varázsigék. Kövessétek a pálca mozdulatomat. *És elkezdi a pálcát lassan lengetni.* - …. Jobban erő teljesebben! *Várja hogy a diák követi a utasítását.* -Nagyon jó, most az egészet gyorsabban és mondjátok hogy Wasser! Ja és az üstbe mutassatok a végén…mert különben meg volt az esti fürdés. *Ismeri jól a diákokat, így biztos ami biztos meglengeti pálcáját és a ruhájára mutat.* - Leperex! *Majd belekezd abba amiért ide jöttek.* -Wasser! Így látjátok? Na most ti jöttök…

~ez könnyű lesz, hisz a pálcámat egész jól használom~*gondolja majd végrehajtja a varázslatot*

-köszönöm!-
mosolyog vissza a tanárra
-Wasser!-
és sikerült, ez az..

*Ránéz az üstre, amelynél a prof csinálta a dolgokat, és látja, hogy ugyanúgy néz ki, így nagy valószínűség szerint jó is. Kicsit gyorsan lengeti meg a pálcáját az üstre mutatva, és elmondja a varázsigét.* - Wasser! *Szól, és kissé erőteljesen indul meg a víz a pálcájából, de pont időben lesz tele az üst és a víz is eláll. Megkönnyebbülten felsóhajt, nem lett volna jó, hogy ha egyből szerencsétlenkedve magára borítja az egész vizet.*

*Szépen türelmesen csinálja a dolgokat, szerencsére az üstök nagyjából háromszor akkorák mint amekkora kell, így nem fognak kifolyni…remélhetőleg.* -Nos ha ezzel meg vagyunk, jöhet egy másfajta varázslat. *Pálcával megint csak lassan hadonászik Smile

.* -Így látjátok? Majd mondjátok hogy: Lacarnium Inflamare! Na most előröl! Majd mutassatok a fára…ezzel egy kisebb tüzet igéztek, de vigyázz, mert eléggé szeleburdi a láng. *Mikor ezzel is megvannak mosolyogva felnéz.* -Nagyon jó, nagyon jó. Mára ennyi lenne, gratulálok mindenkinek. Persze azért gyakoroljatok, de olyan helyen ahol biztonságos. Tehát, ne a könyvtárban…viszlát jó éjt. *Mikor távoznak a diákok, akkor ő is.*

*megvárja míg a többiek is kimennek, majd velük tart fel a Klubhelyiségbe*

-Lacarnium Inflamare!-
mondja, de valahogy nem sikerül
-Lacarnium Inflamare!-
meggyulladt, végre.majd elpakol ő is.
-akkor Viszlát!-
mosolyog majd kimegy a teremből ő is.

- Lacarnium Inflamare! *Mondja ki, és a fára mutat pálcájával, mire egy lángnyelv csapódik ki, de gyorsan reagál.* - Wasser! *Szól, és megnyugodva látja, hogy nem lett semmi baj.* ~Na azért a mai se volt semmi, de tűnjünk most el innen.~ *Gondolja, egy köszönés kíséretében összeszedi a cuccait, és senkit meg nem várva eltűnik a kastélyban.*