Három Seprű

//Belépés alsó korhatár nélküli, a vajsör ára: 2 sarló 50 knút//

*A Mardekár ház klubhelyiségéből érkezik egyenesen ide, ahogy megunja a bentlétet és az olvasgatást. Egyáltalán nem ilyen volt régebben apja miatt, de a tanítása miatt muszáj. Leül az egyik asztalhoz, és körbenéz. Nem nagyon vannak most a Három seprűben, hisz azért még reggel van, de egy - két furcsa alak azért megtalálható. Rendel egy vajsört magának, és hátradőlve kortyolgatja. Eddig a töklevelet itta, de most már ez a kedvenc itala.*

*Friss harmat lepi még az utca melletti gyepet, mikor Gill reggeli sétájára indul. Beugrik egy kis társalgás erejéig a Három Seprűbe a kocsmárossal. Azonban mielőtt még a pulthoz érne, észrevesz egy lányt az egyik asztalnál, inkább felé veszi az irányt. Természetesen azért előbb még odaköszön a tulajnak, hisz jó ismerőse volt, s rendelt is egy vajsört. Odaérvén a lányhoz, enyhén meghajolt ahogy azt a minisztériumi dolgozók közt szokás, majd bemutatkozott.*
- Szia, Coronius Gillham vagyok, elsős hollóhátas roxforti diák... nem zavarok ha helyet foglalok itt nálad? *kérdezte kedvesen, látszott az egyelőre még ismeretlen személyen, hogy szintén a híres Roxfortot gyarapítja.*

*Belép egy újabb Roxforti diák, aki az ő asztalához közelít szintén egy vajsörrel a kezében. Visszafogja magát a név hallatán, és bólint, hogy nyugodtan üljön le. Hozzá kell szoknia a mugliszármazásúak társaságához, méghozzá minél hamarabb, ha nem akarja, hogy baja származzon.* - Persze, ülj csak le. Line Wilson vagyok, szintén elsős, viszont Mardekáros. Te mióta vagy itt? *Kérdezi hidegen, viszont szemében érdeklődés csillan, ahogy a vajsörét kortyolgatja.*

- Áh, egy újabb mardekáros... mindig öröm megismerni egyet. *mondta vigyorogva, persze tudta Line talárjából hogy mardekáros, de azért kinyílvánította véleményét is.*
- Hogy mióta vagyok itt? Hm... talán olyan két hete, nem olyan rég költöztem át a minisztériumi szállásból ide a Három Seprűbe. Kellemes kis hely, nem igaz? *kérdezte mosolyogva, s ahogy körbenézett, láthatóan elégedett volt környezetével.*
- És ha arra gondolok, hogy a Roxfort lesz az otthonom egy egész tanévig...jobb nem is lehetne. *szólt kacsintva, majd megkóstolta hideg vajsörét.*
- És mond csak, milyen tantárgyaid lesznek? Én szinte mindent felvettem, persze okklumenciára nem fogok járni. *szólt nevetve, majd hozzátette*
- Ha tudnád mekkora botrányt kavart a minisztériumban, mikor kiderült hogy drága Cellister igazgatónk okklumenciát is tanítani fog... *fintorogva felsóhajtott*
- Rengeteg a pozícióját féltő, mindenben veszélyt látó ember a minisztériumban és persze mind azt kezdte el szajkózni, hogy Ricandel nagyobb befolyást akar. Persze ez hihetetlen ötlet, és egyben nevetséges...méghogy magánsereget akar kiképezni itt... egyébként ő maga is megmondta, hogy csak felkészültebbé akarja tenni a diákokat, hátha az Árnyak Hercege megpróbálna elbujni errefelé. *mondta végig Gill, remélve, hogy nem untatja a vele szemben ülő lányt híreivel, igaz, Lien arcáról jó mardekáros lévén, sok érzelmet nem lehetett leolvasni. Így hát Gill ahelyett hogy tovább jártatta volna száját, nagyot húzott üvegéből s várta, hogy mit fűz hozzá a lány vagy hogy milyen témát hoz fel.*

- Még az a szerencséd, hogy Hollóhátas vagy, ővelük még mi is egész jóban vagyunk, még ha esetleg mugli származásúak is. Engem arra neveltek, hogy ne bízzak senkiben, még az aranyvérűekben sem, és ezt be is tartom. *Néz kissé hideg tekintettel, de a beszélgetés során kissé megenyhül majd Gill iránt, hisz kivételesen nincs előítélete iránta.* - Értem, igazad van, egész jó hely, habár most vagyok itt először. *Mondja körbenézve.* - Nos, mindegyiket felvettem, még az okklumenciát is. Nem igazán akadt apám révén a kezembe mágiával foglalkozó könyv az elmúlt években, úgyhogy hiába vagyok mardekáros, a könyveket szívom magamba. Nem szeretné hallani, hogy esetleg panasz érkezik rám, mert akkor az nem fog nekem jól esni. *Fintorodik el kissé megremegve, ahogy eszébe jutnak a férfi büntetései, de gyorsan visszaveszi a nyugodt álarcát. Megvillan a szeme a következő mondatra.* - Tudod, nem hiszem, hogy az igazgató úr hadsereget akarna képezni, hisz azért elsősökből kissé bonyolult lenne, és nem tudok arról, hogy most felsőbb évfolyamok is lennének itt. Az Árnyak Hercegéről én is hallottam már, igaz nem sokat, de talán nem fog itt elrejtőzni. Találkoztam már az igazgatóval, és nem hiszem, hogy valami is elkerülné a figyelmét, bár ő is emberből van, így nem tudhatjuk. *Nem untatja Gill, hisz kíváncsi a legfrisebb hírekre.* - Mesélj még, milyen híreid vannak a környékről? Kíváncsi vagyok rá. *Szól mélyen társa szemébe nézve.*

- A hollóhátasokkal jobban kijöttök? Ennek örülök. *vigyorgott Gill.*
- Egyébként az aranyvérűek neveltetése nem lep meg...sokat hallottam az ősi családok szokásairól, a mugliellenességről, árulásokról, stb...igazából szerintem nem sok értelme van, hisz előbb-utóbb úgyis végbemegy ez a keveredés... túl kevés lett a tisztavérű család mára, túlontúl kevés. No de hagyjuk a témát. *mosolyodott el*
- Te ismered személyesen az igazgatót? Érdekelne, milyen ember lehet...de kétlem hogy nekem lesz vele órám, hisz a mágiatörténet se érdekel különösebben... no de majd meglátjuk, hisz még nincsenek is lezárva a tantárgyfelvételek...
- Egyébként a környékkel kapcsolatban sok újdonság nincs. *mondta szomorúan a hollóhátas fiú.*
- A Szellemszállásból újabban megint szörnyű zajok szállnak esténként... pedig már vagy harminc éve úgyahogy megnyugodott az a ház. Persze hallottam az itteniektől, hogy időnként mindig hallattszott onnan, de mostanában rendszeresen hallani onnan érdekes zajokat... mintha valami egyfolytában rombolna ott vagy nem is tudom...*Gill itt kicsit eltöprengett, majd feltekintve elmosolyodott.*
- A lényeg, hogy a Szellemszállás kezdi visszanyerni régi hírét és ismét van miért idejönnie pár turistának ami csak jól jöhet az itteniek pénztárcája szempontjából. Nos, nagyjából ennyi...azonkívül hogy tegnap eltörött Madam Puddifoot bokája mikor feltakarított, nem sok izgalmas dolog történt. *szólt vigyorogva, várva Lien mit mond erre.*

- Örülhetsz is neki, hisz nem igazán szoktam ahhoz, hogy társaságban kissé megnyíljak, mikor eddig jobban jártam, ha szép csendesen megültem. *Vágja rá rögtön halovány mosollyal. A következő mondatra megvillan a szeme.* - Tudod, ahogy az igazgató úr családjában se, a Wilson körben sincsenek mugli származásúak, sajnos kínosan ügyelnek arra, hogy megmaradjon az aranyvér, ahogy engem is már hozzá akarnak adni egy másik aranyvérűhöz akaratom ellenére. Ezt senki se tudja, és nem is szeretném, ha kiderülne, de apámék nem akarták, hogy ide jöjjek, úgyhogy szinte úgy szöktem a Roxfortba. *Mondja a társa szemébe nézve, mely nem sok jót ígér, ha el meri árulni ezt valakinek. A következő kérdésre elgondolkozik.* - Ideérkezésem napján találkoztam vele, és akkor beszéltünk kicsit, azóta nem igazán. De lehet jobban járnál, ha felvennéd az okklumenciát az újságírás miatt, hisz ki tudja, mikor kerülsz szembe egy legilimentorral, aki ki akarja nézni az összes titkodat, és te nem tudsz ellene védekezni. *Szól nyugodt hangon, azt nem említi, hogy nemsokára ő már le tudja majd zárni az elméjét. Érdeklődve hallgatja a környékről szóló híreket.* - Nos, egyszer majd oda is elmegyek, kíváncsi vagyok ezekre a zajokra, hogy mik lehetnek. Ha gondolod, eljöhetsz majd velem. *Ajánlja fel, amit nem túl sokszor tesz.* - Bármi lehet ott, és túlságosan kíváncsi a természetem, így valahogy ki akarom deríteni, mi lehet ott. *Magyarázza, ami szintén nem szokása, és belekortyol a maradék vajsörébe, majd gonoszul felvillan a szeme az utolsó mondatra.* - Sajnálattal hallom, hogy ez történt szegénnyel. *Mondja kis éllel a hangjában.*

- Hát igen, a kényszerházasság nem jó dolog... *mondta magában kicsit eltöprengve, de pár pillanat után ismét minden figyelmével Line-re koncentrált.*
- Az újságíráshoz az okklumencia? Valóban jól jöhet, persze aki nagyon meg akar tudni valamit, az meg is tudja...számtalan eszköz létezik arra, hogy kell valakiből kiszedni egy információt, én már csak tudom. *mosolygott a hollóhátas, közben arra a számtalan mennyiségű interjúra gondolt, ami még rá vár, s mindazokra, akikből még információt kell élete során majd kiszednie.*
- Téged is érdekel a Szellemszállás? Engem is csábít, hisz nem rossz kis cikk lehetne belőle...a gond az, hogy éjfélkor szoktak onnét zajokat hallani a roxmortsiak, és addigra már záródnak a kastély kapui. Tíz után súlyos büntetést von maga után egy kastélyon túli kiruccanás... nem mintha félnék, de tartok tőle, hogy a jelenlegi igazgatónknál szigorúbb ritkán volt még ebben az iskolában. *mondta elgondolkodva.*
- A lényeg, hogy elég körültekintőnek tűnik és nem sok esély van rá, hogy a figyelmét megkerülve ki tudjunk jutni tíz után a kastélyon túlra...neked van ötleted? *kérdezte, persze neki már volt egykét tippje, hogy lehetne átszökni, igaz, mind veszélyekkel teli és kockázatos volt de jobb nem jutott eszébe.*

- Egyetértünk, de ezt apám előtt nem hangoztathatom, mert olyan kínzást kapnék érte, hogy el se tudod képzelni. Valószínűleg nem is élném túl, hiába vagyok a leszármazotta. Nem akarok meghalni, ahhoz túl fiatal vagyok, így ezt az utat kellett választanom. *Mondja határozott hangon, ahogy a hollóhátas szemébe néz.* - Tudod, az okklumencia bármikor jól jöhet, főleg hogy esetleg olyan információk lehetnek később a birtokodban, amiért bárki megölhet. Tudom, hogy nem ez az egyetlen módja annak, hogy megtudjanak valamit az ellenségeid, de szinte biztos, hogy ezt is be fogják vetni, ha tudomást szereznek arról, hogy nem tudod levédeni az elméd. Így talán mégiscsak jobb, ha ez ellen bebiztosítod magad. Még a kínzások mindig ott vannak, de azt erős akarattal ki lehet bírni, hogy nem mondasz semmit, ha meg megölnek, akkor meg úgyse fogják kiszedni belőled. *Állapítja meg hidegen, ezen sokat gondolkozott.* - Igen, érdekel, és nem csak amiatt, hogy milyen nagy szenzáció lehetne belőle, hanem hogy érdemes lenne ott körbenézni. Tudom, hogy csak takarodó után mehetnénk oda, és a büntetés miatt el lehet gondolkozni azon, hogy megéri - e, de ha nem érdekel, mehetek egyedül is. *Határozottan szólal meg, pedig tudja, hogy mit kockáztat ezzel az igazgatónál: büntetés, pontlevonás, tanítása elvesztése... Ez a lehetőség kissé elkeseríti, de valamit csak ki tudnak találni az ellen, hogy kinyomozzák ezt az egész ügyet a tanárok bevonása nélkül.* - Nos, nem tudom, hogy hogyan kéne. *Halkítja le a hangját, hisz igaz, hogy kevesen vannak itt, de nem bízik meg senkiben.* - Tudom, hogy mindent észrevesz, de valahogy őt is ki lehet játszani. Talán hogy ha elmegy valahova, például konferenciára vagy ilyesmire, akkor több esélyünk van, de még mindig itt vannak a tanárok. Nem félek, csak nem tudom, mekkora büntetésre számíthatunk így. És mondjuk ha a kirándulások alkalmával néznénk ott szét észrevétlenül? *Osztja meg ötleteit a hollóhátas társával, és kérdőn figyeli a következő szavait.*

*Ráhagyja a lányra ezt az okklumenciás dolgot, ő maga sosem volt híve az ilyesminek. Inkább csellel szokta megtudni amit akart.*
- Nos, lenne egy mód rá, amivel körbenézhetünk ott... de másnak ezt ne add ki, jobb ha csak mi tudunk róla... *közelebb hajolt a lányhoz az asztalon előredőlve.*
- Nem tudom, mennyit tudsz a kastély titkos átjáróiról és az alatta lévő alagutakról... én ismerek egyet, véletlenül fedeztem fel múltkor. Persze már korábban is sejtettem hogy léteznek ezek az alagutak, hisz Tom a Szárnyas Vadkan kocsmárosa egyszer elmesélte, hogy számtalanszor látott már hirtelen feltűnni bizonyos helyeken diákokat régebben... az iskolában hoppanálni nem lehet, tehát úgy tűnik, az egyik alagutat használva ki lehet jönni a mézesfalás felé... igaz, azt nem ismerem, hogy honnan indul az iskolából, de van egy másik, ami a Szellemszállás irányába tart...egy gond van vele.*nézett fanyarul Line arcára Gill.*
- Annál a nagy fűzfának a tövénél van az alagút bejárata, ahol már ezelőtt a legtöbben súlyos testi sérüléseket szereztek. Amíg nem tudjuk valahogy kiiktatni egy darabig, nem tudunk átjutni rajta... van egy varázslat amivel lefagyaszthatnánk egy darabig, de én azt nem ismerem... *mondta szomorúan a hollóhátas, pedig szívesen benne lett volna egy kis kalandban Line társaságában s egy ilyen ütős cikk mint ez sem utolsó szempont.*
- Szóval reménytelen a helyzet...más utat nem látok...az igazgatónk legközelebb azt hiszem holnap délután fogja elhagyni az iskolát...minimum három órára, de szerintem lesz az öt is... megbeszélése lesz a miniszterelnökkel a tantervről. Ha meg akarjuk ezt csinálni, akkor kellene...addigra ki kell találnunk, hogyan. Nos, nekem most sajnos mennem kell, hív a munka, elvégre valamiből fel kell tartanom magam, tudod, én árva vagyok és hát igazság szerint ha nem lenne ilyen jó állásom a gringottsbéli széfem már üres lenne, akárcsak a zsebem. *mondta negédes mosollyal, igaz, most, hogy sikerült egy ilyen jó állást szereznie, azért nem panaszkodhatott. Ahhoz, hogy ezt meg is tartsa viszont pedáloznia kellett folyton a legújabb hírek megszerzésével vagy szétterjesztésével és természetesen a rivális újságok leépítésével.*
- Remélem, miharabb találkozunk, ha van valami jó ötleted, Tomtól, a Szárnyas Vadkan kocsmárosától megkérdezve biztos rámtalálsz a közelben. Szia! *köszönt el egy enyhe meghajlás kíséretében, majd biccentve a pultos felé, hogy majd elintézik a számlát máskor, kilépve az ajtón eltűnt Roxmorts barátságos házai közt.*

*Látja, hogy nem igazán tudja meggyőzni a fiút, természetesen az ő igazáról, így annyiban hagyja a dolgot. Kissé hátrébb húzódik a közeledésre, hisz nincs hozzászokva, de nem sokkal, inkább ott marad közelebb.* - Persze, nem adom ki. Amúgy szinte semmit se tudok róla, csak kint jártam, a klubhelyiségben meg persze itt, úgyhogy nem fedeztem fel szinte a környéken semmit. *Felcsillan a szeme a következő gondolatokra, és végighallgatja a társát.* - Nos, ez egy egész jó ötletnek tűnik, valahogy azt is kicselezzük, biztos ártalmatlanná lehet tenni valamilyen módszerrel, ennek majd utánanézek. *Ígéri meg. Ő is benne lenne egy kalandban, hisz megkedvelte a társát, ami nem sokszor fordul elő vele, hogy nem egy Mardekárost ismeri meg jobban.* - Nincs lehetetlen, csak tehetetlen, nem adhatjuk fel, főleg ha az igazgató tényleg elhagyja holnap az iskolát pár órára. *Végighallgatja a fiú mondanivalóját, és kis sajnálattal teli csillanás jelenik meg a szemében.* - Ezt sajnálattal hallom, ilyen se szokott előfordulni velem. A te közeledben talán lehullik az álarc, amit az évek alatt felvettem. *Mosolyodik el halványan.* - Még jó, hogy újságíró vagy, igy több mindenről tudsz, mint a sima diákok, és ezt most ki is kell használnunk. *Szólal meg, neki a széfében így is több pénz van, és a zsebe is tele van.* - Talán holnap már meg is tudjuk csinálni, de nem biztos, addig tovább nyomozom. Szia! *Köszön el a fiútól, majd kiissza a maradék vajsört. A pultusnak egy halvány mosollyal kifizeti mind a két vajsör árát, hisz nem akar senkinek se tartozni. Nem igazán Mardekárosra vall ez a viselkedés, de most nem érdekli. Búcsút intve visszamegy a Mardekár klubhelyiségébe, azon belül a szobájába.*