Szellemszállás

(még készül)

- Azt hiszem, arra szükséged is lesz, mert kis barátunk egy kicsit forrófejű. *Kacsint halkan morogva a lányra, majd felzárkóznak, ahogy a karjánál fogva húzza Bellatrixt, persze úgy, hogy nehogy fájdalmat okozzon neki. Ahogy a fűzfához érnek teljesen, már látja, hogy mire készül Gill. Magában szemet forgat a próbálkozásra, de kíváncsian várja a következőt, amire sikeresen meg is dermed a kicsit sem agresszív fa.* -Ügyes. *Morogja halkan, szinte magának. Ahogy beljebb mennek, okosan ő nem gyújt pálcát, és el is magyarázza, hogy miért.* - Ha mindannyian pálcát gyújtunk, akkor addig nem tudunk vele harcolni, míg el nem oltjuk. Bőven elég kettőtök fénye ahhoz, hogy lássunk. De legközelebb valami fáklyát megbűvölünk, hogy ha ilyesmire készülünk. Az biztosabb, bár veszélyesebb is. *Szólal meg hideg hangon, és ha nem tudnák, hogy ott van a két társa mögött, bizony halálra is rémülhetnének. Beljebb lépve Gill előremenetelésén magában elmosolyodik, hisz jobb középen lenni, így ő meg utánamegy, nehogy már helytartónak utolsóként lépkedjen. Hallja, hogy kedvenc mardekáros társnője mögötte halad, és elgondolkozik egy pár másodpercre. Arra eszmél fel, hogy a hollóhátas előtte megtorpan, és idejében fékez, nehogy belemenjen. Már kérdezni, hogy miért álltak meg, de rájön egyből, hogy az egy hülye megszólalás lenne, okosabb ha most szépen befogja a száját. Körbenéz, és elfintorodik az áporodott szagot megérezve. Haja összefogva libben mögötte, ahogy a helyiséget nézi meg alaposabban.*

Bella érzi ,hogy Line húzza a karjánál fogva ez nem nagyon tetszik neki, mert sosem szerette, ha valaki más akarja vezetni, de inkább nem szól semmit csak megfogja a másik kezével a lány kezét és leveszi a karjáról és mosolyog egyet majd utána követti őket és közben már a fűzfánál találják magukat és ott figyeli Gillt, hogy mit tevékenykedik és a fa nyugodtá válik és már mennek is lefelé az alagúton.Közben mivel lent elég sötét vagy vagyis nagyon sötét kénytelenek pálcát gyújtani Bella pálcája végén már ki is gyullad a fény, de közben hallgtja Linet.
-Igen igazad van.-
Bólintott a lány mondatára és közben haladtak tovább a végig elől Gill és mögötte Line.Bella meg leghátul ment.Jó volt neki az a hely ott úgy sem szeret középen menni, mert akkor két oldalról is emberek veszik körül, de így csak egy előről vannak emberek.Elől meg nem szeret menni, mert a végén még rossz felé vezetti a csapatot és akkor ő lesz hibás, ezért marad az utolsó megszokott hely.Miközben mentek egyszer hirtelen megállt Gill és utána az egész sornak meg kellet állni először nem értette, hogy mi ez a hirtelen megtorpanás, de utána már érezte a szagot amin elfintorodott.és énzte a többieket akik valahogy hasonlóan érezhettek.

*Nyomában a lányokkal az emelet felé indulnak, közben recseg-ropog alattuk a lépcső hatalmas ricsajt keltve. Fentről mintha valami morgás hallatszott volna, s ettől Gill azon nyomban mozdulatlanná vált. Line persze azonnal belement hátába, de mielőtt még bocsánatot kérhetett volna a hollóhátas gyorsan hátrafordult s mutatóujját ajkaira téve jelezte hogy a mardekáros lány ne szólaljon meg. Szép lassan indult el felfelé a fiú, közben ügyelve, hogy reflexei a lehető leginkább kiélezve legyenek, s hogy érzékszerveinek érzékenységét maximumra állítsa. De semmi sem történt, a várt támadás elmaradt, a morgó hang azonban szüntelenül szólt az egyik szobából. Gill arrafelé tartott, a kiváncsiság olyannyira figyelmetlenné tette, hogy nem is figyelte, mögötte követik-e társai... csak előre nézett, s ahogy a szobába beért, a döbbenet hulláma söpört végig idegein. Egy vérfarkas feküdt a szoba sarkában vérben fürödve. Gill annak előtt még sosem látott átalakult vérfarkast, csak a könyvekben. Most megigézve itta magába a látványt, amely az adrenalinnal keveredve érdekes ízt hagyott szájában. A vérfarkas egészen fiatal lehetett, valószínűleg a falusiak vagy épp egyik szülője látta el a baját olyannyira, hogy lábra állni sem tudott. Kínjában csak nyöszörögni tudott, egészen szánalomra méltó látványt nyújtva. A hollóhátasba rögtön két felismerés hasított: az egyik hogy nekik kell majd megszabadítaniuk a lényt szenvedéseitől... a másik hogy bármikor hazaérhet egy "kis" társaság és annak nem lenne szép vége. Gyorsan kellett hát cselekedniük, így Gill ismét csak sürgetően fordult hátra a két lányhoz.*
- Gyertek gyorsan, ezt nézzétek meg! Halálosak a sebei, egy-két óráig ha bírja még...legfeljebb háromig. Segítenünk kell neki, meg kell könnyíteni a dolgát...még ha annyi szörnyűségeket is tesznek a vérfarkasok... *Gill megborzongott, s várta, társai beleegyeznek-e a dologba.*
- Másrészt igyekeznünk kell, ha nem akarunk találkozni valamelyik hozzátartozójával.*mondta a fiú, majd vágott egy fancsali képet.*

*Bocsánatkérően néz Bellára, és egy sajnálomot suttog felé, mikor a kezét kihúzza az övéből. A háta megy az előtte lévő fiúnak, de mielőtt megszólalhatna, kap egy jelzést, hogy ne mondjon semmit. Felérnek a szobába, és megdöbben a látványtól. Egy vérfarkas fekszik ott, nem bír a lény megmozdulni. Tudja, hogy rajuk múlik az élete. Nem mozdul meg, hanem csak némán áll, majd Gill szavaira bólint.* - Sajnálom, én csak egy ilyen gyógyítóvarázsigét ismerek, de az csak sebkötöző. Biztos, hogy nem lesz elég, de igazad van, nem szeretnénk vérfarkassá válni. Bellatrix, te tudsz valamit esetleg? *Kérdezi halkan, de sürgetően, nem szeretne egy harapás áldzoata lenni. Végigpillant a szobán, és elkomorodik.* - Ez volt az a hang, amit hallottak akkor. *Suttogja maga elé meredve, ez jó lecke volt.*

Bella látja Linen, hogy bocsánat kérdően néz rá.Nem akart bunkónak tünni mikor levette a lány kezét az övéről, de egy halk "semmi bajt" az ézért elmotyog az orra alatt.És közben már haladtak természetesen még minidg ő ment leghátul és előtte a háztásra és ő elette meg a holóhátos fiú, de közben megtorpantak és a kát lány lemaradta egy kicasit, de miután szólt Gill, hogy menjenek rögötn meg is indultak a szobában a látvány megletpete Bellát.egy vérfarkas szenvedet a szobában aki egyáltalán nem nyújtott szép látványt, mert eléggé szenvedet már a halálánál volt majdnem, de még volt esély arra, hogy túl élje, de az csak rajutk múlik.Közben megszólal Line Bella rögtön felé fordítsa a tekintetét bár azért még apró pillantársokat vet a szenvedő lényre.
-Én még tudok egyet kisebb sérüléseket és töréseket gyógyít.Az jó lesz szerintetetek neki?-
Mondta nekik majd kérdően nézett hol az egyikre hol a másikra.Majd folytatta.
-Ez a varázslat pedig a Hippokrax.-
Tette még hozzá, de elpbb várta a többiek véleményét nem akart még nagyobb kért tenni a vérfarkasban.

*A két lány között hordozta pillantását, többek közt azért is, hogy ne kelljen a vérfarkast néznie. Most azonban visszafordult a lény felé, s miközben a lányok ötleteit hallgatta, fancsali képpel a fejét csóválta.*
- Egy sín megidézése még használna, de neki az már kevés, simán elvérezne mire sikerülne biztos kezek közé adnunk... a Hippokrax varázslat pedig nem működne szerintem, egyrészt gyenge a sérüléseire, másrészt a vérfarkasoknál ha átalakult állapotban vannak, nem lehet gyógyítani őket. Vagyis csak igen erős varázsló tudná most megmenteni...talán ha itt lenne az igazgató... *Ahogy kimondta, Gill magában már tudta is, nem lenne jó, ha itt lenne az igazgató, hisz akkor lebuknának. Kezdett kirajzolódni, mit kell tenniük, de tisztában volt vele, hogy ahhoz valamelyikőjüknek el kell vállalnia egy igen komoly dolgot.*
- Egyet tehetünk, hogy könnyítsünk a helyzetén... *miközben a hollóhátas beszélt, a vérfarkas végig nyöszörgött még sürgetőbbé téve a helyzetet*
- Meg kell szabadítanunk a fájdalmaitól... tekintve az erőnket, csak egy varázslattal tehetjük meg ami biztonságos ránk nézve és gyors elmúlás az ő szempontjából... *Gillnek megakadt a szava, de azért kiszáradt torokkal folytatta.*
- A gyilkos átkot kellene használnunk. *Szavai magában hangos visszhangot vertek, sosem gondolta volna hogy egyszer ilyet fog mondani, de a higgadt gondolkodás a jelen helyzetben ezt követelte. Felmérte a helyzetet: valamelyikőjüknek használnia kell egy tiltott átkot. Gill szeme előtt rögtön feltűnt egy könyv szövege, mely arra figyelmeztet hogy az átkot csak akkor lehet végrehajtani ha a varázsló komolyan is gondolja szándékát. Az előtte lévő szenvedőre tekintve ez megvolt a fiúban, de remélte hogy a két lány valamelyikje elvállalja majd.*
- Erről senkinek sem beszélhetünk...soha. Melyikőnk? *Csak egyetlen szót kérdezett a két rellonostól, de tudta, hogy azok meg fogják érteni, mire gondol. Gill szorongva várta, mit válaszolnak társai.*

*Ránéz a farkasra, ő nem mondaná annyira azt, hogy lény, hisz ő is ugyanolyan, mint ők, csak egy szerencsétlen harapás áldozata lett. Ki tudja, hogy milyen a valódi énje. Elgondolkozva hallgatja Gill és Bella szavait.* - Igazad van, Gill, nem tudunk segíteni rajta, a mi erőnk nem elég ahhoz, hogy meggyógyítsuk. Ha meg az igazgató itt lenne, olyat kapnánk, hogy csak néznénk, úgyhogy az nem lenne megoldás, legalábbis a mi szempontunkból. Lehet, hogy ő túlélné, de nem vihetjük vissza a kastélyba. *Ahogy hallgatja a nyöszörgést, szemében sajnálat villan meg. Ő is érző ember, még ha mardekáros is, és ez a szerencsétlen pára nem tehet arról, hogy megharapták. Mikor hallja hollóhátas társa hangját, felemeli a fejét, és egy pillanatra elmereng, hogy talán a fiúnak igaza van.* - Talán igazad van. *Suttogja halkan, majd ránéz az előtte lévő farkasra, és megszólal.* - Én vállalom, ha kell. Csak nem tudom, hogy kell az átkot végrehajtani. Valamelyikőtök tudja? *Kérdezi nem hallható remegő hangon. És természetes, hogy nem beszélünk róla, én legalábbis biztos nem. Nem tudhatják meg, hogy mi mit csinálunk itt, soha, senki. *Szól vészjósló hangon, amiben hallatszik, hogy ezt komolyan gondolja. Legszívesebben örökre kiszedné agyából azt a pillanatot, amikor elvégzi a varázslatot.* - Segítenünk kell rajta, még ha ez az egyetlen megoldás is a számára.

Bella követi a szemével az seményeket és közben nem tudja levenni a szemét a szenvedő vérfarkastól eléggé sajnálja, hogy ilyen sosra került és, hogy ennyire szenved.Közben hallja Gillt, majd nemsokkal utána Line is megszólal és a Mardekáros lánnyal ért egyet abban,hogy nem kellene szólni az igazgatónak, mert akkor tuti balhé lenne belőle sőt még lehet, hogy kis is csapnák őket ezért az éjszakai kalandért.
-Segíteni nem tudunk az igazatónak nem szólhatunk.-
Mondta ő is és közben már felakartas tenni a kérdést, "hogy akkor mit csináljunk vele?", de mielőtt feltette volna már Gill rögtön meg is szólalt és mondta az ötletét.Ezen a lány elgondondolkodott ,de rá kellet jönnie, hogy nem volt más lehetőség arra, hogy ne szenvedjen tovább a vérfarkas.És közben Line elválalta, hogy majd ő mondja az átkot.Bella is megtette volna, de már mindegy volt.
-Igaz.Ez a legjobb megoldás a számára.Line akkor válalod?Bitos vagy benne?Metrt ha nem, ha gondolod megteszem én.-
Ajánlotta fel neki majd a fiú felé fordult és őt hallgatta aki majd mikor abba hagyta megszólat, de ezt a kijelentés egyértelmű volt.
-Azt biztos,hogy tőlem se fogja senki megtudni.-
Tette azért ő is hozzá és közben Line felé fordult, majd belekzdett igaázból ő se nagyon tudta, hogy hogy kel lhaszánli, de már olvasott róla.
-Koncentrálj rá és csak akkor mond ki, ha biztosan akarod!Sajánlom, de többet nem tudok.-
Mondta neki és közben várta, hogy mi törénik.

*Lényegesen megkönnyebbült, hogy Line elvállalta a dolgot, s Bella szavaira bólogatóan fűzte hozzá.*
- Igen, a szándék a fontos... anélkül nem működik... a pálcával pedig előrefele kell suhintani mintha lecsapni készülnél, majd a célpont felé bökni illetve szúrni...vagy valami ilyesmi. *Gill csak általános tudásából merítkezett, eddig sosem foglalkozott túl sokat fekete mágiával, s főleg nem a gyilkos átokkal. Most adrenalintól túlfűtve várta, mi fog történni, odakint koromsötét volt, éjfél felé járhatott az idő. Nemsokára vissza kellett menniük, ha nem akartak lebukni. Gillen ismét erőt vett a türelmetlenség, miközben várta hogy a mardekáros lány végrehajtsa amit kellett. Magában arra gondolt, ezt egy jóideig nem fogja tudni kiverni majd fejéből... és abban is biztos volt hogy ebből nem fog cikket írni.*

*Nagyot nyel, nem csinált még halálos átkot. Bólint Bellának.* - Csak a halálban lehetünk biztosak, és ez pont egy ilyen helyzet. *Mormogja halkan, és közben a fiú mondatait hallgatja. Érzi, hogy már türelmetlenül, lassan vissza kell érniük, ha nem akarnak lebukni idejekorán. Főleg, hogy lehet, hogy közben megjelennek a társai is a vérfarkasnak, és akkor azt nem ússzák meg.* - Egy halálos átkot is ki lehet mondani segítőszándékból, és most nem csinálhatunk mást. Nem hagyhatjuk tovább szenvedni. *Szólal meg, majd egyszer elpróbálja a pálcamozdulatot. Közben felidézi a varázsigét, és felemeli a pálcáját azt jelezve, hogy készen áll. Előre suhint lecsapás szerűen, majd a célpont felé szúr, és kimondja a varázsigét.* - Avada Kedavra! *Szólal meg, hangja nem bizonytalan, bár belül remeg attól, hogy ezt kell csinálnia. Ahogy a varázslat eléri a most még állati alakban lévő embert, színtelen szemekkel nézi. Látja, hogy azonnal kihuny a szeméből a fény, szíve megáll, és meghal. Lassan hátrébbhúzódik, és lehunyja a szemét. Jó, hogy csak ezt csinálhatták, ez volt a legjobb megoldás, de azért egy embert megölni még neki is fájdalmas. Kissé megtörik, de megpróbálja összeszedni magát, hisz ki tudja, még mit kell csinálniuk, hogy kijussanak majd időre, és a kastélyba induljanak. Légzése szapora, pulzusa is, de ez teljesen érthető.*

Bella továbbra is figyel két társára és a vérfarkasra aki egyre jobban szeved.Már annyira, hogyha ránéz akkor lassan ő is szenved a látványtól közben a tekintet a két diák között van.És mindkettőjük szavaira oda figyel arra amit Line mond bólint egyet, hogy igen igaz.Csak a halálban biztos.Közben tovább hallgatja a lányt aki már készül az átok kimondására.
-Igen ez segítés szempontjából van.-
Mondta neki majd figyelt a háztársa tekintetét és látta benne az elszántásgot amivel segíthet a vérfarkason, hogy ne szevedjen tovább és akkor ki is mondta az átkot végig nézte, ahogy elveszti az utolsó lélegzetét is.Így legalábn már minden kíntól megszbaduult és többet nem lesz erre gondja, de viszont meghalt és többet már öröm se fogja érni az életdben.Közben Bella Linre pillantot aki nem nagyon votl jól.Mondjuk érthető hisz egy ember életét ki oltani talán még nehezebb is, mint meghalni.
-Jól vagy?-
Kérdezte a lánytól és utána rájött, hogy elég hülye kérdést tett fel neki, emrt már hogy lenne jól.
-És most mit csinálunk vele?-
Kérdezte mind a kettőjüktől és közben a holtestre nézett.

*Minden apró részletet megjegyzett ebben a pillanatban. Ahogy Line előrelendít s a kínok közt fetrengő vérfarkas megszűnik élni... Gill megemésztette magában a látottakat, majd összeszedve magát megpróbált hideg fejjel gondolkodni.*
- El kellene ásnunk vagy ilyesmi, de az időnket figyelembe véve tartok tőle hogy itt kell hagynunk... *Ekkor a pár szobányival arrébbról hangos üvegcsörömpölés hallatszott, mintha valami betörte volna az üveget... Gill ereiben megfagyott a vér... a folyosó végén, tőlük úgy harminc méterre megpillantott egy kifejlett, jó erőben lévő átalakult vérfarkast amint a padlót szaglássza. A hollóhátas fiú rögtön a két lányra ordított.*
- Kifelé! Azonnal! Reducto! *Oda sem nézve küldött egy tarolóátkot a szemközti szoba felé, hogy eltalálta-e a bestiát, nem tudta. Amennyire csak lába bírta, futni kezdett a csapóajtó felé, s szinte feltépte azt az érkező lányok előtt. A vérfarkas ekkor már kiért a folyosóra s nyálfröcsögtető hangos vonyítást hallatott, majd a trió felé iramodott. Jóval gyorsabb volt náluk, ha nem lett volna annyi előnyük, nem érték volna el időben az alagútba vezető lejáratot. Ahogy Gill bevágta a vérfarkas orra előtt, még két kábítóátok suhant el a fiú mellett, s a lénybe csapódott, megakadályozva hogy az beugorjon közéjük az alagútba. De sikerült, megmenekültek... Gill kapkodta a levegőt, mostmár biztonságban voltak... két társa is eléggé kimerültnek tűnt s ők is enyhébb sokk alá kerültek a hirtelen történtektől és a halálközeli élmény hatására. Gill hallani vélt odafentről recsegő - ropogó hangokat...valószínűleg a vérfarkas nekiállt elfogyasztani halott társát... ~Legalább eltarakítja helyettünk...~ gondolta fanyarul Gill, majd a lányok felé fordult.*
- Ne álljunk meg... igyekezzünk... visszaérni a ...kastélyba. *Lihegte, s fáradtan elindult a járaton, apró lángot gyújtva pálcáján világította meg maga előtt az utat.*

~Szóval ilyen a használata. Azt hiszem, hogy ezt nem fogja megtudni senki, legalábbis ha rajtam múlik. Az már más kérdés, hogy Veritaserum meg legilimencia hatása alatt mit mondok el. Na meg persze az igazgató előtt, ő észre fogja venni, hogy valami történt.~ *Sápad el, majd felnyitja a szemét, és bólint Bella felé.* - Nem, de jól leszek. *Mormogja, majd Gillre néz.* - Igazad van, neki sajnos már úgyis mindegy, *Vesz egy mély levegőt.* - de én még nem akarok meghalni. *Mondja, mikor hallja a a hangot, és meg is látja a kifejlett vérfarkast. Megmerevedik pár pillanatra, majd megrázza a fejét, és biccent Gillnek.* - Reducto! *Küldi ő is az átkot, most nem érdekes, hogy talál - e, de elvonja az állat figyelmét róluk. Ahogy tovább rohannak, a bejáratot épphogy elérik, már zilál a megerőltetéstől.* - Stupor! *Kiáltja, hogy még több időt nyerjenek. Ezeken a szavakon kívül nem nagyon beszél, tartogatja az energiáit, hogy ha kell, még felhasználhassa. Hallja a hangokat, és még jobban elsápad.* ~Talán most még élne és tudna küzdeni, de én meg megöltem.~ *Gondolja magában, de arcára nem ülnek ki ezek a borzadalmak. Bólint Gillnek, végignéz két társán, a kimerültlségen és a sokkon kívül nem lát rajtuk semmi komolyat. Megint nem gyújt pálcát, hanem a járaton elindulva kézben tartja azt. Kérdőn néz Bellára, hogy ne menjen - e hátul.*

Bella még mindig figyeli az eseményeket és közben a szeme elég sokszor a hallot vérfarkasra téved, de azrét figyel Line válaszrá ahogy várta azt a választ kapta, de mondjuk látta is a lányon.
-Remélem én is.-
Mondta neki és sóhajtott egy nagyot és már hallota is a válaszokat a kérdésére, hogy mit csináljanak a holttesttel.
-Igaz.Akkor hagyjuk itt nincs más váalsztása.Pláne most!-
Mondta nekik és közben hallota ő is amit a többeik és már látja is a vérfarkast akinek semmi baja nincs éa bármikor képes lenne arra, hogy bárkit is széttépjen.Közben már rohannak is mind a hárman Bella is a pálcáját hátra felé szegezi.
-Reducto!-
Hnagzik az ő szájából is, de nem valsózínű, hogy talált, de remény azt van rá közben még midngi futnak és mituán kijutottak onnan megálnak egy pár perce és mindegyik őjük kifúja magát.Közben Bella Linre pillant néha és látja rajta, hogy még mindig nincs jól, de nem si lesz mostanában.
-Megyek én hátul mint eddig.-
Modnta a lánynak és úgy haladtak végig a foylsoón ahogy jöttek a sorrend megmaradt.